milyen problémával fordulhatnak hozzám?

 

Szorongás

A szorongás önmagában nem kóros jelenség: veleszületett, biológiailag megalapozott válaszminta. Eredeti funkciója, hogy arra késztessen bennünket, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a veszélyek megelőzésére vagy a következményeik csökkentésére. A kóros szorongást a fiziológiástól a szorongás nagyfokú intenzitása, tartóssága, a szenvedés súlyossága, a kiváltó esemény és a bekövetkező reakció közti meg nem felelés alapján tudjuk megkülönböztetni. A testi tünetek változatosak lehetnek: verejtékezés, fejfájás, szédülés, mellkasi szorítóérzés, heves szívdobogás, remegés, hányás, hasmenés, gyakori vizelés. A szorongás elkülönítendő a félelemtől is: a félelemnél a veszély mindig jól meghatározott, az illető által ismert, míg a szorongásnál ismeretlen és nehezen behatárolható. Ezért is tűnik sokszor olyan félelmetesnek: a beteg szorong, de igazából nem tudja megmondani az okát. A szorongás sok pszichés betegséghez társulhat, így például jelen van a fóbiáknál, a pánikbetegségnél, a generalizált szorongásnál vagy a depressziónál. A fóbiák közül legismertebbek: az agorafóbia – a nagy, nyílt terektől, tömegtől való iszonyodás, és a szociális fóbia – a szociális helyzetekben kialakuló iszony. Gyakoriak a meghatározott, körülírt fóbiák is – pl. állatfóbiák, klausztrofóbia stb. A pánikbetegségben a rohamok ideje alatt magas a szorongás szintje, két roham között viszonylag alacsony. Ha a pánikrohamok között is magas a szorongás szint, akkor generalizált szorongásról beszélünk. A generalizált szorongásnál állandó és folyamatos szorongásról beszélünk, szélsőséges esetben szinte minden inger szorongást válthat ki a páciensnél.

Kezelése:

Míg enyhe erősségű szorongás esetében elegendő lehet önmagában a pszichoterápia is, addig súlyosabb esetben a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés kombinációjával érhető el a legjobb eredmény.